Kütyümániás emberkék – mint ezen sorok írója is -, számára egy-egy hosszabb-rövidebb időre megkapott teszteszköz maga a karácsony. Újdonság, lehet nyomkodni, konfigurálgatni, játszadozni vele. Szerencsére félve szeretett főszerkesztőm megkeresett, hogy lenne itt mit tesztelgetni, és hozzám vágott két, az ismeretlenség homályából éppen csak előbukkanó, gyártó termékét. És itt most nem kínai jómunkásemberekről van szó, hanem egy romániai cégről, (illetve egy lengyelről, de arról majd a következő cikkben) a számomra mindezidáig tök ismeretlen Allviewról. A kettő közül az egyik a most bemutatandó Allview W1i fedőnevű telefon. Vagy Allview Impera I, ahogy a rendszer saját magát definiálja. Ami azért is lett érdekes számomra, mert ez életem első Dual-SIM-es telefonja. Úgyhogy fogtam a céges életem (SIM1) és a privát életem (SIM2) és összebútoroztam őket a W1i-ba. Lássuk, hogy mi lesz belőle. Összevetésnek pedig jó lesz az idáig használt, 1.5+ éves Lumia 925, ami itt, mint referenciatelefon fog szerepelni, és az összehasonlítást ehhez fogom eszközölni. Egyrészt mert szintén Windows Phone rendszerrel van felvértezve (a privát Androidos telefon más ligában játszik, így nem lenne értelme az összevetésnek), másrészt pedig a W1i nem egy high-end, felső polcos telefon, így belefér, hogy egy több éves, használtan csak kicsivel drágább eszközhöz viszonyítom. És még egy apróság ehhez kapcsolódóan. A 925 fele elfogult vagyok. Nagyon jól összerakott, nagyon jól használható telefon.

SONY DSC

Tehát, mint említettem, jó dolog idegen eszközöket kipróbálni. Viszont Windows Phone esetén ez kicsit módosul, hisz a UI/UX (avagy felhasználói felület és felhasználói élmény párosa) pontosan ugyan olyan minden Windows Phone eszköz esetén. Nincsenek – hozzáteszem, mint Android felhasználó, szerencsére – gyártók által módosított launcherek, kezelőfelületek, semmi. A gyártóspecifikus alkalmazások száma is elhanyagolható. Szintén szerencsére. Emlékezzünk csak vissza az egykori referencia telefon HTC 8X-re és a hozzácsomagolt HTC Exklúzív alkalmazásokra. Majd gyorsan próbáljuk is meg elfelejteni. Az szánalmas volt, lapozzunk. Tehát a GUI, amit napi szinten fogunk nyomkodni, egy és ugyanaz. Maximum más és más színséma a default. Esetleg, mint itt is, van egy gyártóspecifikus háttérkép. Amit az ember az első adandó alkalommal le is fog cserélni. Ahogy a színeket is beállítja saját szájízének megfelelőre. Ezek mellett a rendszer gördülékeny lesz, ahogy az megszokott és elvárható. Ugyan ott lesz minden. Minden eszközön. Tehát a tesztelés ezen része kb. annyira izgalmas mint a Szahara végtelen homoktengere egy csillagtalan éjszakán.

WP_20150319_002

Úgyhogy nézzük is a Pushaliastól kapott kisebbik dobozt (a nagyobbikról majd egy másik cikkben). Ami szemet szúrt rögtön az elején az a doboz formája volt. Megszokottá vált az elmúlt években, hogy a telefonok doboza nagyságrendileg a telefon méretét tükrözte és a készülék alatt voltak a tartozékok. Itt egy szabályos négyzet alapú dobozzal kerülünk szembe. Amit kibontva egyik oldalon találjuk magát a telefont, a másik oldal papírborítását felemelve pedig a tartozékokat. Szokásosnak mondható USB csatlakozós töltőfej, micro USB kábel (adatátvitelre, töltésre), egy hanyagolható minőségű, agybadugós fülhallgató az 1 pálcás kategóriából, egy viszonylag vastag, négy nyelvű leírást és .. tadam … képernyővédő fóliát is kapunk a vásárláskor. Ez utóbbi, ami miatt kijár a dícséret. Bár én személy szerint a tempered glass híve vagyok, még úgy is, hogy a L925-ön soha nem volt semmilyen fólia vagy üveg és mégis karcmentes, mindenképpen értékelendő gesztus a fólia hozzácsapása a telefonhoz.

WP_20150319_003

No, akkor vegyük kézbe a készüléket. Első pillanatban elkezdtem keresni az akkumulátort is a dobozban, majd rá kellett ébrednem, hogy bizony már benne van a készülékben. És még úgy is pehelykönnyű. Mondjuk érzésre max a fele az egyébként nem túl nehéz 925-nek. Lemérve persze kiderült, hogy csupán 40 gramm az eltérés, amivel a W1i könnyebb, hisz 99 grammos csupán, míg a Lumia 139 grammot nyomott a mérlegen. Tehát van egy könnyű és kellemesen nagy képernyővel felvértezett eszköz. Mielőtt bekapcsolnánk, nézzük mik vannak a telefonon. Alul semmi, ugyan is itt is visszaköszön a személy szerint oltári baromság kategóriába sorolt rakjuk-felülre-az-usb-csatlakozót elv. Bal oldalt van a hangerőszabályzó gomb, míg jobb oldalt, pont szemben velük a bekapcsológomb foglal helyet. Felül pedig a szabványos micro USB csatlakozás és a 3.5 mm-es jackdugó foglalata csücsül. Ezen kívül hátul van egy 8 MP-es kamera, elöl pedig egy videochatelésre még éppen megfelelő 2 MP-es. Nem a pixelméret, hanem a képminőség miatt. A hátlap csúszós és ujjlenyomatokat gyüjtő műanyag. Ebből főleg a csúszóssága lehetne zavaró, de nem az, mert még éppen a használható határon van. Legalább is rövid távon. Minél tovább tartjuk a kezünkben annál kellemetlenebbé válik az érzés, hogy másodperceken belül elejtjük a telefont. A közel papír vékonyságú hátlap alatt találjuk a két SIM foglalatot, szépen feliratozva, hogy melyik helyre melyik kártya kell, illetve milyen iránybab helyezzük be a kártyákat. Mellette a micro SD kártyafoglalat található, amibe maximum 32 GB-os kártyát rakhatunk, így kegészítve a telefonban elérhető 4 GB helyet. Egész pontosan 4.2 GB áll rendelkezésünkre egy teljesen szűz installálás után a telefonunk belső memórájából.

SONY DSC

A Dragontrail üveggel rendelkező képernyő 4.7 inch átmérőjű, vagyis kicsivel nagyobb, mint a Lumia 925-é, ami ugye 4.5″. A felbontása 720*1280 képpont. A már említett Dragontrail a Gorilla Glasshoz hasonló megoldás, ám annál lényegesen könnyebb, ezáltal az egész készülék súlya jelentősen csökkenthető, úgy, hogy mindeközben közel azonos üvegkeménységet használhatunk. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy nem csak a nem- vagy kevéssé ismert kinai gyártók kezdték el a Dragontrail üvegek használatát, de ilyennel szerelik például Sony Xpreia Z sorozatát vagy a Google Nexust is. A kijelző betekintési szöge igen jó, a színek szépek, kontrasztosak és tűéles a kép. Ami negatívumként felhozható, hogy a kijelző lényegesen jobban gyűjti az ujjlenyomatokat, mint mondjuk a 925-ös. Ez persze egy jófajta, minőségi tempered glass vagy képernyővédő fólia felhelyezésével könnyedén áthidalható. A csomagban található fóliát, a többi tesztelőre is gondolva, nem használtam fel, de elképzelhető, hogy már az is lényegesen ellenállóbb az ujjlenyomatokkal szemben, mint a kijelző maga. Viszont, és ez könnyen lehet, hogy csak a tesztkészülék hibája volt, de a képernyő érzékenysége nagyon messze áll a jótól, sőt, még az elfogadhatótól is. Főleg a bal oldalon kellett erőből préselni, hogy legyen valami látszata is a dolgoknak. Érdekes módon a jobb oldalon levő karakterek szépen, pontosan megjelentek, csak az ‘a’ és körülötte levők voltak problémásak, de megelőlegezem, hogy ez nem általános, csak a nálam levő eszköz gyengesége. Ahol pontos volt az érintőpanel ott tényleg kényelmesen lehetett gépelni. Semmivel nem volt rosszabb a gépelés élménye, mint a 925-ön.

SONY DSC

Kapcsoljuk be a telefont. A bootolás folyamata alatt az Allview logóját láthatjuk, majd rögvest a megszokott és megszeretett csempés felületet. Én személy szerint itt kaptam sikítófrászt, mikor kiderült, hogy a virtuális billentyűk nem a megszokott vissza-windows-keres sorrendben, hanem pont fordítva vannak. Fixen rögzítve, tehát nem lehet testre szabni. Ennyit még életemben nem láttam a Bing keresőt telefonon, mint a teszt első pár órájában. Bekapcsolás után rögtön egy factory resettel kezdtem, hisz nem egy 0 km-es telefonról van szó, hanem egy tesztpéldányról. Én pedig jobban kedvelem az alap beállításoktól kezdeni az ismerkedést. Tehát factory reset a maga ~10 perces időintervallumával, majd a beállítóképernyő, a megszokott sorrendben. Egyetlen apró újdonság – nekem – a dual-SIM beállítása, vagyis rögtön itt megadhatjuk, hogy melyik kártya legyen az adatforgalomra használt. A két behelyetett SIM kártya közül mindig az első foglalatban levő lesz képes 3G-nél gyorsabb kommunikációra, míg a második foglalatban levő maximum 2G-vel fog hasítani. Ezután jöhet a frissítések keresése, ami legnagyobb meglepetésemre egy “Allview Update for Windows Phone”-t talált. Nem a standard Microsoftos frissítési név, de ilyen apróságon ne akadjunk fel.

SONY DSC

Nézzük a hardverspecifikus szolgáltatásokat. LTE nem támogatott, a maximális sebességet 3G hálózaton tudjuk elérni, számszerüleg 42.2 Mbps lefele és 5.76 Mbps felfele HSPA-n. Elméletileg. Ezek mellett WiFi 802.11 b/g/n támogatás van, illetve Bluetooth 4.0 (EDR) áll rendelkezésünkre. Természetesen van GPS (A-GPS csupán), valamint gyorsulásmérő, közelség érzékelő (vagy mi a hivatalos neve a proximity sensorenak) illetve iránytű.

A már említett könnyű akkumulátor 1.750 mAh kapacitású, ami inkább gyenge, mint általános, de így is nagyjából 1 heti késszenlétet igér. Miután ezen a tételen kikacagtuk magunkat elkönyvelhetjük, hogy a viszonylag friss akksival rendelkező teszttelefon, normál használat mellett (push-mailek, automatikus fényerőszabályozás, wifi, bluetooth) kb egy napot bír ki. Nem 24 órát, hanem egy munkanapot reggeltől estig. Nem kiemelkedően jó, de nem is a legrosszabb, kb annyit hoz ki a kis aksiból, mint egy 1.5 éves akkumulátorral rendelkező 925.

Kamera. Hátőőő. Mindig ki kell hangsúlyoznom, hogy nagyon finoman és nagyon polkorrekt módon megfogalmazva, a mobilos fotózás nem a szívem csücske. Ezt már itt is többször, részletesen, technikai és fotótechnikai adatokkal alátámasztva kiveséztem. De, mivel a készülékben van kamera, így kutya kötelességem erről is megemlékezni. Használható. Ha az ember igényei nem túl magasak. A front kamera jóindulattal jó Skypeolásra, de másra nem. A hátoldalon levő egy fokkal jobb, de messze áll a jótól. Pillanat elkapására jó, de minőségi képet ne várjunk tőle. Ebben az árfekvésben valószínűleg nem lesz kiemelkedően jobb kamera ennél, de gyanítom a rosszabbak se sokkal rosszabbak.

Bár manapság a telefonoknál a valós telefonfunkció teljesen háttébe szorul, azért mégis emlékezzünk meg róla. Teljesen normális, a Lumiáéval megeggyező hangminőségben hallottam a vonal másik felén levőt és ő is engem. A zenelejátszás az elvártnak megfelelő. Semmi extra, semmi nagy varázslat. Fülestől függ a minőség, a BT-s Sony fejhallgatómon nem produkált sokkal rosszabb eredményt, mint bármelyik másik telefon. Semmi mély, selymes basszus, semmi tiszta csilingelő magas, de korrekt közepes minőség. Audiofilek nyilván eret vágnának magukon a hangzás miatt, de itt sem ők a célcsoport. Napi használatra, tömegközlekedés vagy sportolás mellé elfogadható. Kicsit lehetne hangosabb, de nem vészes.

És innentől kezdve tulajdonképpen nincs is miről beszélni, hisz, ahogy azt a cikkecske elején is említettem a Windows Phone 8.1 pontosan ugyan olyan jól teljesít egy high-end, százezer forintot meghaladó árú telefonnál, mint a W1i-hez hasonló, az alsó árszegmenst megcélzó darabokon. Ha már ár. Az Allview W1i fogyasztói ára 48.000 és 50.000 Ft között mozog jelenleg, ami kifejezetten baráti árfekvés. A Lumia 535 és a Lumia 730 között van árban. Tudásban és teljesítményben a 730-ashoz áll közelebb, viszont árban az 535-höz. Ennél olcsóbban csak Androidos Dual-SIM-es telefonokat kaphatunk.

Hogy kinek ajánlanám a telefont? Tulajdonképpen bárkinek, aki viszonylag olcsón szeretene elfogadható vasra szerelt telefont olyan operációs rendszerrel, ami nem érzékeny az alatta futó hardwarere. A Lumia 730 mellett jó alternativa a belépő árszintű, de dual-SIM-es telefonok piacán. Az 535-nél mindenképpen jobb. Értelem szerűen kompromisszumokat kell kötni, de valamit valamiért. A képernyő szép képe, a két SIM kártya korrekt támogatása és a telefon nevetségesen kis súlya kárpótolja a kihivásokkal kűzdő kamerák hibáit.

Pozitívumok:

– Nagyon könnyű a telefon
– Szép kép, nagyon jó felbontás, tűéles kép
– Képernyővédő fólia a dobozban
– Dual-SIM

Negatívumok:

– Illeszkedési hibák a hátlap és a telefontest között
– Túl műanyag kivitel
– Viszonylag gyenge akkumulátor
– Felcserélt Search and Back gombok
– Egyszerre csak egyik SIM kártyán lehet aktív az adatforgalom
– Nincs LTE támogatás

Technikai specifikációk:

Kijelző: 4.7″, IPS HD OGS kijelző, 1280 x 720 képpontos felbontás 312 ppi-vel, “Dragontrail” bevonattal
CPU: Qualcomm Snapdragon 1.2 GHz, négy-magos processzor
GPU: Adreno 302
Kamerák: hátul 8.0 MP autófókusszal és LED-es vakuval, elől 2 MP
RAM: 1 GB
Memória: 8 GB (+ max 32 GB microSD)
Akkumulátor: 1750 mAh

És bár én semmilyen ismert naprendszerben nem tartom mérvadónak az Antutu teszt mérési eredményeit, mert meglehetősen hektikusak, azért összehasonlításra talán jó lesz:

Allview W1i Lumia 925
Memory 710 679
CPU (integer) 3347 3003
CPU (float-point) 3916 2959
2D graphics 401 477
Database IO 390 70
Storage write 345.6 MB/s 319.1 MB/s
Storage read 312.5 MB/s 161.2 MB/s
Overall score 9161 7583

A készüléket a Microsoft bocsátotta rendelkezésünkre.