Bevallom, csak érdekességnek indult ez az egész: ahogyan annak idején kicsit a Lumia 520 tesztje, úgy az 530-é is a véletlennek köszönhető. A nagytesót, a jelenlegi holtversenyes csúcsmodellt Papp „Király” Ádám, a PixelDesigners Magazine tótumfaktuma kapta meg és igen szépeket írt róla egy azóta eléggé ronggyá olvasott tesztben. Afféle plusznak érkezett az 530, amivel aztán hamarosan nagy bajban lettem.

Biztosan emlékeztek, az 520-as tesztjeinek (mert arról bizony nem csak én, hanem tudosb kolléga is írt pár szót) az volt a fő vonulata, hogy ennyi pénzért ez nem rossz. Meg én azt is írtam, hogy az volt a legnehezebb tesztem addig. Volt azóta pár szenvedős tesztem, de nem is kérdés, hogy az 530 szenvedésben túltett az elődjén. A Lumia 520-nak voltak kisebb-nagyobb problémái, apró kis kedvromboló izék, amelyek újra és újra arra késztették a tesztert, hogy fürdős tudjukki üzemmódba menjen át, de egyrészt annyira ezek a problémák sosem voltak aggasztók, másrészt mindig az árára kellett gondolni, és azonnal elöntött a helyi nirvána.

Aztán eltelt jó sok idő, én meg tovább öregedtem, és ez úgy néz ki, morózusabbá. kötekedőbbé is tett. A másik magyarázat csak az lehetne, hogy ezzel a lumia 530-cal valahogy nincsenek rendben a dolgok. Értem én, hogy olcsó, ám az 520 kis kompromisszumai átváltoztak csúnya kényelmetlenségekké, sőt néhol nagy, randán pöffeszkedő hibákká, amik a végén elégedetlenné tettek. Így, vagy úgy, ez az első Windows Phone ketyere, amit keserű szájízzel kezdtem el hanyagolni, és a végén kifejezetten durva önsanyargatás árán tudtam csak bepötyögni az adminfelületen az első karaktereket, és az első pár mondat sem fél perc alatt született meg. Figyelem, 520 teszt parafrázis következik!

A külsőségek

WP_20150327_004

Az 520 külsejével gondban voltam, hiszen szappantartónak elég egyedi szappantartó volt, sokan kifejezetten még kedvelték is. A Lumia 530-cal ilyen probléma nincs, igazi Szappantartó® Classic™ formája van, és ellentétben elődjével ezt nem összerakni, hanem szétszedni vol balhés. Valahányszor kinyomtam a hátsójából a belét, folyton ott kuksolt a vállam felett a kétségbeesés mocsárszürke szelleme, hogy úristen, most fog úgy kifordulni a bele, hogy utána az úristen sem tömködi vissza, annyira szétomlik. Ehhez képest a visszapaszírozás már úri galopp volt, laza mozdulatok, pitt-patt és ennyi.

WP_20150311_001

Ha már élve boncolás, az egyik legnagyobb meglepetés éppen akkor ért, amikor leszedtem a hátulját, és belekukkantottam. Nem, nem arra gondolok, hogy a két SIM kártyát teljesen máshol és másként kell beleszuszakolni, és arra sem, hogy mivel a SIM 1 mellett jobbra az SD bővítőhely van, ezért az óvatlan felhasznló eséllyel próbálhatja abba tömködni a SIM kártyát, persze sikertelenül. Az igazi meglepi a Microsoft Mobile felirat, holott kívül Nokia van, és ez még hivatalosan is Nokia produktum.

Amit rugdalni is lehet

WP_20150327_002

Az a baj, néha elöntött az érzés, hogy nem csak lehet, de kéne is. Ha az 520-at az ócsóság szelleme járta át, akkor erre tulajdonképpen nem nagyon vannak szavak. Négymagos teljesítményként hirdetik azt az izét, amit ez nyújt, és ilyenkor derül ki, hogy a Sapdragon 200 mennyire a legalja. Lehet, hogy csak a megszépült múlt és a hajdani lyányok szűzies izéinek emléke, de az 520 nekem úgy rémlik, verte tempóban a kétmagos micsodájával. Windows Phone-tól teljesen idegen lassulások és lagok késztettek egyre erőteljesebb elkeseredésre, a kijelző szintén egy rettenet még a kifejezetten teszkógazdaságos 520-éhoz képest is, és hogy meglegyen a hab a tortán, az érintési élmény már-már megalázó volt időnként, néha ábrándosan eszembe jutott kedves barátom, Lezúziusz. Ha minden igaz, csak az a helyzet, hogy ezt is érinti az 535-ösök firmware hibája, amit elvben a WP 8.1 Update 2 elé bepréselt frissítés javít, de akkor is, ez az elfogadhatatlan szintjét súrolta. A mozdulataimnak időnként nagyjából a felére reagált, aztán egy darabig elviselhető volt, aztán kezdődött az egész elölről. Amennyiben valóban csak firmware hibáról van szó, akkor biztosan jobb barátok lettünk volna, ha már rajta lett volna a frissítés, de így nagyon haragban voltunk. És föl-legörgetéskor gyakran látványosan röcögött a szerencsétlen, de tudjuk be ezt is ennek a hibának.

A kijelző ugyanakkora, tehát 4″-es, ám mivel ennek nincsenek fizikai gombjai, ezért 480×800-as helyett 480×854-es fellbontású, ebből a plusz 54 pixelsor tulajdonképpen az akciópanel, vagy hogy is hívják, ami a 3 darab gomb. Ezzel igazából nagy bajok nem voltak, többnyire működött, és amikor nem, az is eredhetett az én gyakorlatlanságomból. A kijelző minősége viszont leírhatatlan. Leginkább azért, mert nincs neki minősége. Valami iszonyatosan „költséghatékony” LCD panelt szuszmákoltak bele a szakemberek, ami már közepes fényviszonyoknál is csak maximális fényerő mellett volt úgy-ahogy áttekinthető. Ha az 520-ról azt írtam, hogy „napfényben ne akarjuk túlzottan használni”, akkor ezt egyáltalán ne akarjuk. Keressünk valami árnyékos területet, különben csak valami homályos szürke foltot fogunk látni, árnyékban meg azért mégiscsak egy homályos szürke foltot, halványan csempékre emlékeztető nem annyira szürke foltokkal, ami az erős lelkűeknek már a használhatósággal egyenértékű is lehet akár. Néha futó gondolatkísérleteket folytattam arról, vajon igazából beltéri egységek szánták-e, vagy esetleg úgy gondolták, hogy ősz végétől tavasz elejéig lehetne hasznosítani, amikor az első számú telefon a hűvösre való tekintettel Afrikába vándorolt.

A kamera olyan minőséget képvisel, hogy bár kattintottam vele egy párat, az agyam rendkívüli sebességgel rávett, hogy instant töröljem mind, nyilván azért, hogy megkíméljen attól, hogy viszont kelljen látnom ezeket. Az autofókusz hiány még hagyján, én azt amúgy is ritkán használom, de ezek a képek értékelhetetlenek voltak. Bocsánat. Azt mondom, nagy eséllyel ez is csak valami firmware hiba lehetett. Vagy nem tudom. Vaku az nincs, de ez mellé a kamera mellé felesleges, előlapi meg nincs, Skype videotelefonálást és az önfeledt szefizést élből tessék a vágyálmok közé besorolni.

És akkor még nem is beszéltem állandó veszőparipámról a hangrendszerről. Az 520-asnak nem volt túl acélos, ráadásul egy ipari hulladékot csomagoltak mellé, ehhez viszont nem kaptam semmit. Így szerencsére azzal nem kellett egy percet sem szenvednem, de a helyzet az, hogy ez bizony a Sonyval sem jó. Igaz sistergős bödönhangja van, alig szól jobban, mint az 520 a gyárí kínszerszámmal, vagyis lassanként oda lyukadunk ki, hogy fotózni alkalmatlan, zenét hallgatni szenvedés, de akkor ez mitől multimédás eszköz? Bár igaz, ami igaz, videót egész jól el lehetett vele nézegetni, erre adom a pontot, csak a betétzene idejére ügyesen le kell halkítani, hogy a kifejezetten nemharmonikus torzítás ne okozzon tartós károsodást a hallószervünkben, és az agyunk ehhez kapcsolódó területein. Természetesen a telefonbeszélgetés minőségére nagy panasz nem lehet, az azért durva lenne így 2015-ben.

A WiFit ne is emlegessem, ami nem volt hajlandó WPA2-vel hitelesülni, csak vendég WiFi-n keresztül. Agyrém.
Update: egyik kedves olvasónk arról tájékoztatott, hogy náluk nincs probléma a WPA2-es hálózathoz való csatlakozással.

Viszont a fogyasztása. Na, az tényleg jó, holott csak egy 1430 mAh-s akkumulátor van benne, amivel jelenleg tetszőleges eszköz jó esetben elevickél fél napot. Ez meg, ha nem nagyon bizgettem, akkor több, mint egy napig bírta. Ez persze nyilván az apró bajokból adódik össze. Egy fényerő és betekintési szög nélküli kijelző ne is akarjon nekem sokat fogyasztani, nem beszélve az utóbbi évek leggazdaságosabb pocesszoráról. Ha már lassú, fogyasszon keveset, és ennek a kritériumnak szépen meg is felel. Amikor kivettem belőle a SIM kártyát, simán elvolt másnap estig, és még lötyögött is valami kakaó a batéria mélyén. Aki csak telefonnak akarja használni, meg módjával valami alapvető szósöl hülyéskedésre, szigorúan a négy fal között, leeresztett redőnyök mellett, annak akár még jó is lehet.

Amit csak szidni

A rendszerről nincs mit mesélni. Mindenki ismeri, a Denim szépen felkúszott rá, glance screen az persze felejtős. Amint már említettem, kifejezetten Windows Phone-idegen élményeim voltak vele, aminek persze jó része az érintés véletlenszerű érzékeléséből fakadt, ami a végére már teljesen elvette a kedvemet az egésztől, de bizony a rendszer azon túl is kifejezetten kényelmetlenül érezte magát a bőrében. Értem én, hogy ezen a vason egy 4.x-es Androidot kipróbálni sem érdemes, de az nem menti ezt a „teljesítményt.” Érdekes módon, ha egy játék nagy nehezen elindult rajta, akkor már egészen elfogadható módon üzemelt, csak hát az érintési anomáliák miatt a játékélmény hogy is mondjam, nem közelített a tökéletesség felé. A nokiás navigálós alkalmazások viszont tisztességgel eldöcögnek rajta, és amit kell, azt ugyanúgy tudták, mint a nagyokon.

Összegzés

Szegény Kristófot sajnálom most, aki lelkesen előkereste nekem, odaadta, és a végén még a bő hetes késést is mosolyogva vette tudomásul, amikor nagy nehezen visszavittem neki, én meg ezzel a panaszáradattal hálálom meg a bizalmat, a kedvességet és a törődést. Utálom is magamat érte, csakhogy nem tehetek mást. Ahogy pár sorral korábban írtam, ha valaki ezzel leginkább csak telefonálni akar, valami nagyon egyszerű játékkal játszani, meg Facebook csevegni, meg effélék, akkor kis igényűeknek megfelel. De aki klasszikus Windows Phone élményre vágyik, egy tucatnál több alkalmazást is akar használni, esetleg zenét akar rajta hallgatni, vagy néha értékelhető képeket készíteni az vegyen mást. Mondjuk miről is beszélek, 4 GB a háttértár, vagyis alig több, mint 1,5 GB a szabad helye, amire pár album, meg pár tucat kép fér el, és kész. Szinte alig raktam fel alkalmazást, ehhez képest a Denim feltelepítéséhez el kellett távolítanom egy kevesebb, mint 60 (hatvan) megabájtos játékot. Oké, cserébe bővíthető, méghozzá a kategóriájában egészen meglepő módon nem csak 64, hanem 128 GB-ig, ami megint csak egy jó pont, hogy jó legyen a vége. Hát ennyi.

MEGOSZTÁS
Előző cikkVisszatért a PayPal Here a Windows Phone Áruházba
Következő cikkHamarosan újra érkezik a Windows 10 for phones Lumia 52x-re
Főszerkesztő, vagyis ő kiabál a szerkesztőség többi tagjával akik helyette dolgoznak. Valamikor régen sokat tett a Lumia 710 főzött ROM-ok elterjedéséért. Legújabb szerzeménye egy Lumia 640, az előző pedig egy ASUS Transformer Book T100-as, amit a rá jellemző kedvességgel Terminátornak hív, bár azóta már egy Lenovo T410-et használ a mindennapokban. Jelenleg WordPress oldalak dizájnjával bohóckodik, illetve keresi az ideális webszerver konfigurációt.