Hogy már az elején megadjam a hangulatot, van egy kedves barátom, aki szerint a gamer laptop úgy, ahogy van hülyeség. Mindamellett, hogy egy bizonyos gamer laptop irányába (szigorúan a kinézet miatt) egy időben erősen csorgott a nyálam (amour a première vue), valahol én sem érzem az elhivatottságot. Pont ezért volt érdekes, hogy a First League program keretében nem egy fájin 2-in-1 hibridet kaptam (kellett nekem későn mozdulni), amit aztán tényleg reggeltől estig nyúztam volna, csajom helyett azzal ringatom magamat álomba (ne üsd a fejemet, nem úgy gondoltam drágám, én csak téged), és most éppen a hetvenezredik karaktert írnám róla, hanem ezt az izét, amivel azért mondjuk meg őszintén, sokáig nem bírtam mit kezdeni. Böngetni egy bronzkori lelettel is lehet, de attól elég kevesen ájulnak el, hogy aszta de frankón pörög az a GIF a 9gagen ezen a vason.

Szerencsére nem csak én élek hatvan kilométeres körzetben, mert akkor sponzor (ejtsd: sponzor) ide, sponzor oda, annyi lenne a cikk, hogy volt nálam egy ilyen, higgyétek el, és ezen a linken olvasható a hardverösszeállítás, amazon meg a sajtófotók vannak. Laptop kritika egy tweetben. Mondjuk annak is lenne egy hangulata, én biztos élvezném, hogy milyen sűrűre sikeredett, más meg kit érdekel, ugye.

Ehhez képest lett tanulság bőven.

Kicsit más már a játék

A close up of a keyboardA legfontosabb, egyben a kedves olvasó számára a legérdektelenebb, az az, hogy mára már nem úgy megy az, hogy odamész, játszol, aztán lesz valahogy. Nem azt mondom, hogy nem volt az a fakezűség, amivel mondjuk egy Doom esetében ne lett volna képes 5 perc alatt megpusztulni egy játékos, vagy hogy nyolcvanvalahányban a Flight Simulatorhoz ne kellett volna kézikönyv, ha be akartad húzni a fékszárnyat (C64 teljes billentyűzetének volt egyenként valami funkciója, irgalom atyja ne hagyj el) de azért ahhoz akkoriban tényleg kellett egyfajta antitalentum, és ha kicsit több melóval is, de IDDQD nélkül is egész jól el lehetett lenni.

Ma meg elindul a játékos, és ha nem figyel, akkor nettó másfél perc alatt vége az egésznek. A gyorsuló akceleráció, az tehet mindenről. És igen, ezt elsütöttem egy cikkben, tehát holnap vissza is vonulhatok, mert elértem a szakmai csúcsot.

A show szépen megy rajta

An open laptop computer sitting on displayKellemetlen előítéletekkel kezdeni, mert az mindig befolyásolja az embert, de végül egészen jól megbarátkoztunk mi ketten ezzel a micsodával. Vagy nem tudom. Olyan határozatlan vagyok. Vagy mégse. Tudom, ciki, de tényleg így van. Két dolog mindenképpen a javára szól. Egyrészt a kijelző az tényleg jó. Tudom, hogy mára a Full HD az nem egy nagy durranás, mert lassan telefonon is a QHD a nulla szint, de azért egy megbízható, nagy fényerejű, tényleg csinos full HD kijelző (áldassék érte a Phillips neve, a következő csajom keresztneve biztosan LP173WF4-SPD1 lesz) még mindig vonzó. Másrészt ugye, ha az ember oda van a hangzásért, akkor laptophoz képest ez már szinte jó. Ez általában ott szokott elbukni, hogy oké, van a masinában egy egész jó hangkártya, aztán a végén rádobnak a dobozra két oldalt két Bang & Olufsen feliratú szutykot, amivel egyrészt megkapod azt az érzést, hogy a három kilóért vett laptopnak mégse filléres utánzat adja a hangot, másrészt meg megkapod a valóságot, miszerint a rászitázott felirattól ez még nem igazán szól úgy, mint egy nagyon is mezei, leges-legutolsó Tannoy hangláda koszos nyolcvanezer forintért. De ez tényleg szépen szólt, le a kalappal. Soha nem gondoltam azt, hogy egy laptop hangjával meg leszek elégedve (értsd: a megszólalás után tizenhét másodperccel nem akarom a falhoz vágni), de ez is megesett. Kedves ASUS, megcsináltátok.

Az élet nehézségei

A flat screen tv sitting next to a windowViszont innen kezdve kitör belőlem a gonosz, mindent lefikázó énem, mert sajnos ez nem egy tökéletes holmi. Igen, utólag rájöttem, hogy a betöltés miatt szaggatott az elején, de utána is jöttek a lagok, amikor csutkára felhúzott módon ment a Word of Tanks. Nem annyira rémisztő lagok, mint az első bő tíz perben vagy negyedórában, de jöttek. Nem kérdés, hogy jó a grafika, és szépen húz, de azért ha puszta szemmel is látod, hogy ecsém, ott mekkorát lagolt, az azért nem dicséretre méltó. Szóval folyton ott volt az egyrészt-másrészt érzés. Tiszteletre méltó, hogy egy lapos vasból mi tud kijönni, miközben persze nem kell a tűzre tenni a pecóban, mert olyan szinten süt a laptop, hogy a naívan a tesztbe belerángatott ember ötször is megjegyezi, hogy leégeti a kezét. Viszont ember, aki állja, és ez a vas állja. Állt már meg a kezem között pár ilyen ketyere, ha elkezdett melegedni, a saját laptopom is képes rejtélyes leállásokra, ha rájön a hőemelkedés, de ez tényleg rezzenéstelenül tűrte a nyűgöket, és ez megint egy szép nagy piros pont. Persze, fanyalog az ember, hogy így, meg úgy, de hogy ennyire stabilan bírja a terhelést egy többé-kevésbé nem túl vastag és nem túl hangosan hűtött izé, az nem rossz. Nem egy és nem két laptop (nem is játékosoknak szánt fajta) hasalt el már a rosszul megtervezett hűtésen, de ez nem az a fajta. Amikor azt hiszed, hogy most olvad le az egész, akkor még vígan tolja ki magából a póvert. Nem mondom, hogy tudnék arra alapozni egy bizniszt, hogy grillcsirkét sütök játék közben, de ha valakinek ez lesz az ötlete, akkor megtalálta hozzá az alkalmas eszközt.

Valamikor nagyon régen úgy gondoltam, hogy mennyire jó, ha egy laptop kijelzője nagy. Szerencsére azok a napok elmúltak, miután megtapasztaltam milyen az, ha egy „mindössze” 17″-es cuccot kell napi szinten az ölembe pakolnom. Nem véletlen, hogy azóta megtértem és a 14″ alatti szekta lelkes hívője lettem. Igen, tök jó, hogy olyan nagy, de hogy a derekam leszakad a használat közben, az biztos. Most is ez lett, még szerencse, hogy 3-4 éve nem volt meg a pénzem a 18″-es kijelzőjű szörnyetegre, mert most lenne egy ájulásig imádott, egy fél lakás árába kerülő laptopom, amit a sarokban tárolok, mert rokkantnyugdíjas leszek, ha használom. Legyünk őszinték, ebből a szempontból ez sem kivétel. Oké, a gamer az külön állatfajta, de ha ez a szenvedés kell, hogy az legyél, akkor én inkább választom a kevésbé sportos életet. Az ember elindul laptopot tesztelni, aztán az egész átmegy egy pszichiáternek adott önvallomásba arról, hogy milyen pózban szeretem a sámlit – vagy ex(?)-szerkesztőnk emlékére a kecskét.

Minek nevezzelek?

A sign in the darkBő ötödik éve tesztelek ezt-azt, tehát a szüzességnek annyi. Az elején még egy faékről is tudsz szépeket írni, de ez elmúlik, és még örülhetek, hogy nem lesz kötél a vége, mint Villonnak. És akkor minden nyűg ellenére ez a cucc arra késztetett, hogy foglalkozzak vele. Nem kell elhinni, de ez annyira nem is egyszerű. Ez a cucc a tökéletestől picit odébb áll, de azért a végén csak azt mondom, hogy nem rossz ez. Olyan 350 ezer forint környékén mérik, ha jól emlékszem, ami inkább a business kategória, nem pedig a gamer, márpedig ahhoz képest várakozás feletti, amit kapunk. A bizniszmeneknek nem szokott full-HD járni, a jó hangkártya és hangszóró se nagyon, és természetesen az erősebb videokártya sem, hiszen egy PowerPoint bemutatót talán egy VESA kártyás Trident 64-esen (az ott kilobájt, ám) is le lehetne pörgetni. Abban a kategóriában az egyetlen hátulütő a szűkös rendelkezési idő, ami nagy jóindulattal négy óra. Tizennégy, na az esetleg jó lenne, de itt meg az van, hogy ha ócsósított is, de gamer. Na jó, meg a  még a korlátozott hordozhatóság Cserébe gamer laptopnak ugyan látványra és hangra kellemes, csak éppen a gyűrődést az kevésbé bírja. Egy Mazda MX-5-től ne várjunk rekordot a Nordschleifén. Ha valaki még nem unja a szájbarágást, akkor annyi a konklúzió, hogy ennyi pénzért, ha lenne, én megvenném szívesen, csak nem kifejezetten játszási célokra, és pont nem laptopnak, hanem otthonra rövid pórázon (vagyis folyton töltőn) tartva.

Azt hitted, hogy vége, mi?

A red phoneHogy ne legyen egyszerű dolgom, kaptam mellé egy szintén ASUS mintájú gamer egeret. GX1000 „Eagle Eye Gaming Mouse”, vagyis Sasszem Játékos Egér névre hallgat, és bosszantó kezdés után szépen megbarátkoztunk. Oldalt van pár pöcök az istenadtán, amelyik közül az egyik vagy valami olyasmire jó, hogy az előző gomb kombinációnkat ne kelljen folyamatosan lenyomva tartani (vagyis hogy ettől ne amortizálódjon a termék lefelé), vagy direkt a WoW bal plusz jobb egérgombos kocogó üzemmódjának megtartására találták ki. Az elején nem voltam felkészülve erre a kényelmi funkcióra, aminek aztán vicces eredményei lettek: le bírja tépni az ember a fejét, ha a karaktere nem áll meg a móló szélén, hanem szép nyugodtan belegyalogol a tóba, mert amíg nem szólunk neki, hogy mégse kéne, addig ő rendületlenül gyalogol, akár van naplemente, akár nincs.

A clock is lit up at nightEzen túlesve viszont megköttetett a barátság. Én lassan tíz év óta csak Microsoft egereket vagyok hajlandó használni, ám mivel a mostani az pont olcsó kategóriás, ezért a minta nélküli, ráadásul matt sötétlia frottír lepedőnkön néha megzavarodik, és olyankor kell egy picit rángatni, hogy mégis hajlandó legyen működni. Az ASUS ellenben soha nem küzdött ilyen problémával, hanem szépen tette a dolgát. Mivel továbbra sem vagyok igazi gamer, ezért nem tudok információval szolgálni arról, hogy mennyire gyors a reakció ideje, meg hogy mennyire reszponzív, de nekem jónak tűnt.

MEGOSZTÁS
Előző cikkLégy Te is Microsoft’s First Leauge Tag
Következő cikkJúlius 17-én megszűnik a Windows Phone 8.1 támogatása
Főszerkesztő, vagyis ő kiabál a szerkesztőség többi tagjával akik helyette dolgoznak. Valamikor régen sokat tett a Lumia 710 főzött ROM-ok elterjedéséért. Legújabb szerzeménye egy Lumia 640, az előző pedig egy ASUS Transformer Book T100-as, amit a rá jellemző kedvességgel Terminátornak hív, bár azóta már egy Lenovo T410-et használ a mindennapokban. Jelenleg WordPress oldalak dizájnjával bohóckodik, illetve keresi az ideális webszerver konfigurációt.